2016. október 27., csütörtök
Hangorkán a Hangárban - Sopr-ON
 |
| Eredeti kép: Kocsis Anikó |
Az akusztikus koncertek a befelé figyelős, csendes megőrülésről szólnak, míg az idei első, igazi, őszi, levélszakasztó, falomlasztó klubkoncert, Sopronban, a Hangárban egyértelműen a teljes és önfeledt igazi megőrülésről szólt!
Az őszi este harapós hidege nem kegyelmezett, de egy-két elvetemült már a kapunyitás előtt ott didergett, a kívülről talán inkább titkos bunkernak tűnő szórakozóhely előtt. Beszélgetésbe elegyedtünk, így megtudtuk, hogy volt, aki bizony súlyos kilométerereket sem sajnálva ért a helyszínre, egy srác például egyenesen Szegedről jött. Volt, akivel a táborból elevenítettünk fel néhány szívet melengető pillanatot (és pár másodpercig átélve újra az ópusztaszeri kánikulát kicsit kevésbé fáztunk), de megismerkedtünk a kilenc éves Jázminnal és anyukájával is, akik helyi lakosok lévén gyakorlott Hangár látogatók. Jázmin fő kívánsága az első sor közepe volt, amit mondtam neki, hogy még úgy 20 évig simán ki tud harcolni magának, csak majd a miértek alakulnak át egy kicsit az idő folyamán, és arra a figyelmeztetésemre, hogy ne lepődjön meg nagyon, ha például Anna mellett találja magát a színpadon, igencsak felcsillant a szeme.
 |
| Eredeti képek: Kocsis Anikó |
A Loyal egy kicsit átalakult, immár Baricz Gergő torkából zeng a Káeurópa, de a hév és lendület a régi! Kellően felszították a fiúk a színpadot és a tüzet, hogy az amúgy is, de most különösen minden érzelmet tükröző, ezerarcú Anna és maguk a dögös Barbie-k belecsaphassanak a húrokba! Annyit mondhatok, önfeledt hangorkán kerekedett a Hangárban! Ott már senki se fázott! Mindenki egész egyszerűen átadta magát a zúzásnak, hangaszálakként sodródtunk a hang-árral, és a végére egy oltári összefüggő, hosszan (de nem elég hosszan) tartó rock-villanás maradt. Meg Annától az ölelés, Simitől a puszi / pacsi, Dávidtól a cinkos kacsintás, Tomitól, Marcitól egy jó poén, ami mindenkinek jár, aki kér belőle! :)
 |
| kép: saját |
 |
| Kép forrása |
A magunk részéről, Sopron; a hűség, templomok, a bor és még egy csomó más tök jó dolog városa igencsak megpengette bennünk a húrokat, és menthetetlenül szerelmesek lettünk! Másnap az ég is megajándékozott minket egy egész napos napsütéses fényárral, így a koncert lüktető emlékével a szívünkbe vetettük bele magunkat a város forgatagába.
Annyit mondanék csak az egész élményről, mint Joey (Jóbarátok) Rachel tévedésből hússal elkészített trüffel pudingjáról vagy miről:
A koncert jó!
Az Anna and the Barbies jó!
A Hangár jó!
A város jó!
A napos nap jó!
Sopron jó!
Egyszóval, mindenhol jó, de a legjobb Sopron!
Meg persze a többi város, amit már meglátogattunk, és amit még meg fogunk! Turistáskodjatok ti is az Anna and the Barbies-zal, kössétek össze a kellemest a kellemessel!
Köszönjük a Jegy Tündérünknek, Kocsis Anikónak a szép, rózsaszín jegyeket, és hasznos, helyi tanácsokat, a bandának a zúzást, a városnak pedig a lehetőséget.
Ja, és másnaposságra legjobb gyógyír a Lővér erdő, ahol még a lelki békénket is megleltük. Lehet, hogy a tiétek is ott lófrál valahol. Vagy egy következő AATB koncerten?!
Sopron, a Tűztorony, a Gyógygödör, a hangorkán és a rock-villanás legyen veletek,
Miamona
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése