2016. június 29., szerda
Szabadság híd. Szabadesés. Szerda. Szeretem.
 |
| Képek forrása: saját (kivéve megjelölt) |
Annáék kedden hirdették meg, hogy szerdán kimennek zenélni a Szabadság hídra, akinek van kedve, épp arra jár, tartson velük. Én tartottam, naná, hogy tartottam! Figyelem! Érzelmi cunami következik!
Néhány kérdés, ami felmerült bennem, amíg rájuk vártam:
~ Miért? Miért nem állok itt, Budapest (szerintem) legszebb hídján többet csak úgy, hétköznap, arcomat a napba és a Duna szelébe tartva, nézve a hajókat, amint térülnek-fordulnak, a turistákat, akik egy teljesen más ritmusra lüktetnek, boldogok, szelfiznek, nevetnek?
~ Miért? Miért nem veszem észre többet, hogy jó néha magamat csak úgy elnevetni? Akkor is ha fáj, ha szúr, ha viszket a tarkó, ha nyom a cipő.
~ Hogy jó a forró villamossínen ülni szoknyában. Na jó, ezt tudom... Mert normál esetben elüt a villamos, vagy morcos-marcona emberek vezetnek el. :)
Őszintén megvallva, engem nagyon rosszul érintett a híd lezárása, mert mindennap azon zötyögtem át munkába és vissza, könyvet olvasva, gyönyörködve a tájban, és most szeptemberig a metrón klausztrofóbkodhatok, de ezért a maiért már megérte! Mert, ha valamit le-, el- vagy bezárnak, az az Anna and The Barbies-nak felkérő keringőre! És mi szívesen táncolunk és játszunk velük, ha kérik... :)
Úgy kellett ma nekem / nekünk ez a mini, félig improvizált koncsertó, mint testnek a kenyér! Anna és Simi szinte láthatatlanul végigvonult a híd budai hídfőjétől a közepéig, és esküszöm, mintha csak a Hair-ben lettünk volna, valahogy a híd minden szegletéből, réséből bújtak elő a napra az emberek. Mint egy titkos mozgalom vagy felkelés... :) Elhangzott a szokásos, „közelebb, még közelebb”, és egy teljesen családi (jó nagy kiterjedt) családi kör állt, a járókelők meg bámultak, hogy mi van. Szabadesés, az van, volt, lesz!
Én még egy átlag szerdán ilyen boldog, azt hiszem, sosem voltam! :) Anna megmászta a hidat, naná, hisz azért építették! És a Gellért-heggyel, Citadellával, Budai Várral, többi híddal a háttérben már megint olyat adtak nekünk Simivel együtt, amit a zsebünkben hordozva, néha meglesve, mindig nálunk lesz a csodaszer, amit ha beveszel, szabadesés...
Felcsendült a Szabadesés, Gombóc, Ünnepélyesen fogadom, Ördögre kacsintva és a Márti dala. Ez utóbbi már megint lúdbőröztetőre sikerült, mert majdnem az egészet mi, az utca és AATB népe énekeltük, szerenádot adva a bandának, a városnak, a hídnak, a szerdának, magunknak, az életnek.
 |
| Fotó: Mahunka Balázs Forrás |
Sokan voltunk. Szépek voltunk. Boldogok voltunk. Na erre kell majd emlékezni az utolsó órában... De ne rohanjunk annyira előre, elég, ha erre emlékezünk a következő (szürke) nap délelőttjén, mondjuk 10-kor, a második kávénál, ki tudja hányadik elégedetlen gondolatnál... Aki nem volt ott, az is ott volt! Ne bánkódjatok, lesznek még csodák! A fiúk és A Lány gondoskodnak róla! ;)
Hogy Anna szavaival éljek:
„Ha valami nyarat csinál, az nem a fecske!” ;)
 |
| Fotó: Mahunka Balázs Forrás |
És egy kis Gombóc a híd közepén! :)
Csináljatok nyarat, rázzátok elöl-hátul, merjétek, higgyétek, akarjátok, élvezzétek!
Miamona
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon jó volt ez a tegnapi kis előadás :)
VálaszTörlésSzerintem is! Annyira feldobódtam tőle, hogy vigyorogva keltem, és még mindig kitart a hatás... :)
TörlésFantasztikus volt a hídon, szabadon, csak úgy.... Igazi örömzene! Sajnos meló miatt csak a végére értem oda, de még így is úgy tart életben az a pár szám mint vámpírt a vérbank. Azt hiszem energia vámpír lettem és Anna a trafó! Olyan jó volna még ilyen öröm zene! Ezer köszönet érte!
VálaszTörlésEz a "trafó" nem egyhamar tud kifogyni, az biztos! ;) És lesz még hasonló megmozdulás szerintem! :) Ne feledjük az augusztus 20-át sem, akkor se lesz rossz a háttér (és előtér persze)! :)
Törlés