Anna and the Barbies Blog

Fotó: Ambrus László

Alig ocsúdtunk fel a gigantikusan fergeteges, hol elmélyülős, hol megőrülős, hol meg a természettel eggyé válós Utópia 4 - Délibáb, azaz Woodstock az Ugaron élményekből, máris kijutott nekünk megint a jóból! 
Mi lehet magasban? Madártávlat, jó levegő, magvas gondolatok, eufória, ünnepélyes hangulat. Idén augusztus 20-án, annak aki Budapesten tartózkodott, elég volt csak a Lánchíd magasságáig mennie a vén Duna budai partján, hogy mindezt átélhesse. Aki pedig gondoskodott róla, nem más, mint az Anna and the Barbies.

Fotó: Ambrus László

Anna tavaly ugyanilyenkor kapott egy szintén euforikus telefonhívást, ami valahogy így hangzott:

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
- Uváááááá, benne vagytok a tévében!
- Mi???
-Igen... Ti játszotok!
Anna (kissé zavartan): - Tényleg? Na és...ööö... Mit?
- Márti dalaaaaaa! A Márti dala megy a tűzijáték alatt!!!
::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Aki követi, már akkor követte a banda facebook oldalát, az átélhette, mennyien osztották meg, töltötték fel, súlyos szívhevülettel, hogy bizony a Kezdjetek el élni szólt, mint ünnepélyes intelem, minden magyar ember otthonában, és szívében. Ettől, idén már csak egy lépés volt, hogy fizikai valójukban is itt, azaz ott legyenek, és játsszanak. (Nem csak) az ünnep alkalmából!

Fotó: Ambrus László

A Lánchíd oldalán a két kőoroszlán kényelmesen elhelyezkedett, pont a színpaddal szemben, és bár meg sem mozdultak, én láttam, egy egészen picit elmosolyodtak. A közönség pedig nem picit, és nem kevésszer! Mögöttem például külföldiek álltak. Illetve mindent csináltak, csak nem álltak! Bár egy szót sem értettek a dalokból, de teljesen otthonosan buliztak. Amikor Simi egyedül maradt a színpadon a szétgördülő sós folyadékkal, akkor értekezésbe kezdtek, hogy bár nem értik pontosan miről szól a szám, de érzik! Elég csak az énekes átszellemült arcára nézni, máris belénk tép valami mélabús fájdalom, fantasztikusan kifejező! Ez aztán a bók, hmm, Simi?! :)

Fotó: Ambrus László

Nem véletlenül kapta az Utópia 5. állomása a Magasban címet. Először Dezső Katalin (gázmaszkos) verseivel jutottunk magasra. Majd Faludi Szilvia légtornász pattant karikára, és mutatott be halált megvető bátorságú szabadesést a Szabadesésre, a színpad felett. Száj nem maradt csukva a látványra!

Fotó: Ambrus László

A képért ismét köszönet Pásztor Bexinek! :)

A dal repertoárt tekintve is ízig-vérig magyar ünnep volt! És még a legújabb, legfrissebb szerzemény, az eddig csak az Utópia 4, Barba Negra Trackben megszellőztetett Hét lépés is felcsendült! Szerencsére, az idő minket egy pontban sem roppantott össze, de a makacs élni akarás nagyon is ott tombolt a sor(s)ok között... Őrületes este kerekedett, mindenki kellően be-, fel-, át- és összemelegedett a koncert után, az égen bekövetkezett látványkoncertre. 


Zárásképpen, egy mondatban, milyen volt az Utópia 5 ~ Magasban?

Fotó: Ambrus László

Táncoltunk az élet peremén, míg az ötödik pontban ott nem volt egy csók... zárójel: baracklekvár ízű.