2015. december 31., csütörtök
BÚÉK!
Ma este páran az ördögre kacsintanak, vagy éppen négykézláb keresik az igazságot, egy biztos, itt most mind, mindenki táncol, ha mégse, akkor sötétben holdat néz, mert jó azt is néha.
Legyetek bár otthon, barátokkal, túl minden festett kék egen, vagy valami művház klubtermében, páros vagy páratlan vonzalomban. Bátran keressétek az ént, aki a Holdon volt, odáig létrát barkácsolt és dokumentáljátok, hogy jól vagytok, hogy legyen mit mesélni, majd az unokáknak is, még akkor is, ha a megsárgult fotó némi indoklást követel...
Nem hiszem el, hogy máris vége egy évnek, de tanúja lehettünk megannyi szépnek, volt itt valami repülés, napba merülés, nekiszaladás, szabadesés!
Fogadjuk hát meg ünnepélyesen, hogy nem fogadunk meg semmit, csak annyit, hogy veletek, jövőre, ugyanitt. Meg ott. És amott. Legott...
Mindenki másképpen egyforma, és ettől szép az élet, de mindenkinek egyformán kívánunk:
Sikeres, álmokat valóra váltós és AATB élményekben gazdag Boldog Új Évet!
Anna and the Barbies szilveszter:
A zene, a konfetti és a pezsgő legyen veletek,
Miamona
2015. december 24., csütörtök
Karácsony
Néha úgy ébredek fel, hogy feltétlen kéne, hogy karácsony legyen, nem csak egyszer egy évben... De ha már egyszer van, Kezdjünk el élni, hogy legalább ilyenkor ne kelljen félni. Se futni, se fázni, csak hinni és remélni, hogy tudjon a boldogság halkan bemérni.
Rakjunk tüzet az éjszakában, hogy aki bolyong, az végre találjon valami nagykabáttal felérő búvóhelyet, ahol neki is kijut a szóból, hogy „szeret”.
Legyen az esténk meghitt, áldott, még akkor is ha szívünk jobb napokat (is) látott. Csillagokkal ha álmodunk, földet ma nem ér a lábunk, mint útvesztett vándor, végre otthonra találjunk.
Tomboljon bár száz vihar odakint, ma este, idebent csak a csend takarít.
Áldott, békés, boldog, zenében is gazdag karácsonyt kívánunk! |
Mézeskalács:Hegedűs Mónika, Forrás Kép átszerkesztése: Miamona |
A zene, a bejgli és a csillagszóró fénye legyen veletek,
Miamona
2015. december 18., péntek
♪ Játszottál velünk, ha kértük... ♪ - AATB karácsonyi nyeremény-eredmény!
Forrás |
Volt nekünk egy játékunk, melyen nagyon köszönjük, hogy velünk játszottatok! Reményeimet túlszárnyalva, száznál is több megfejtés érkezett, legnagyobb örömömre mind hibátlan (nem viccelek, senki sem trafált mellé!), és a kedves visszajelzések alapján is, amit ezúton is köszönök, azt hiszem nem csak én, de ti is őrületesen élveztétek ezt a játékot! :) Ezen a sikeren felbuzdulva, csak annyit mondhatok, hogy gyűlik már az ötletnotesz rendesen!
Gondolom most mindenkit az érdekel, jó, jó, na de ki nyert, és elég nagy gonoszság lenne húzni az időt és az idegeiteket, nem is teszem...
2015. december 6., vasárnap
♪ Mondd, játszanál velünk, ha kérnénk? ♪ - AATB karácsonyi nyeremény szabadesés!
Képes forrása: Google search |
Kedves Anna and the Barbies rajongók!
2015. december 1., kedd
Szelíd őrület - Magic MOMents
A képekért köszönet Horváth Nórának! - forrás |
Széken ülve, szelíden is meg lehet őrülni, de csak miközben belső utazáson veszünk részt. Erre a megállapításra jutottam az Anna and the Barbies MOM-ban megrendezésre került, akusztikus, kaleido-koncertjén.
Néhány hívószó az esthez:
~°°~____________________________________~°°~
kifeszített angyal tükörre rajzolás dívák
Bubnó Marci énekel! élő, szamuráj-festővásznak
mumus szem virágozd fel félelmeidet
csillag azokért, akik már nem lehetnek velünk
~°°~____________________________________~°°~
2015. november 8., vasárnap
Az én elsőm...
Bárszéken állva,
Tömeg fölé látva,
Sikítva örülve,
Ingatagon ölelve,
Szemedbe nevetni,
Kótyagosan szeretni,
Érezni, hogy élek,
S van még mit reméljek... :)
AATB-ül mondva:
„Jó néha sötétben Holdat nézni,
Hosszan egy távoli csillagot igézni.
Jó néha fázni, semmin elmélázni,
Tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
Tele szájjal enni, hangosan szeretni.
Jó néha magamat csak úgy elnevetni,
Sírni ha fáj, remegni ha félek,
Olyan jó néha érezni, hogy élek.”
Azt mondják az ember soha nem felejti el az első csókot. én meg azt, soha nem felejti el az első Anna and the Babries élményt sem! A tünetek hasonlóak: heves szívdobogás, táguló pupilla, mélyülő lélegzet, belső, mindent átjáró lüktetés... A most ereje és a zsibongó élmény, ami idővel hangulat-, szín-, hang- és érzelemfoszlányokká szelídül.
2015. november 3., kedd
Budavár, az AATB oda vár(t)
Legfrissebb Anna and the
Barbies élmény a Budavári Pálinka- és Kolbászfesztiválon érte az Anna and the Barbies Blog stábját (azaz engem, és páromat, aki a hivatalos fotósom:)) és persze mindazokat, akik el tudtak jönni,
akik akarták és engedték, hogy érje őket.
Az idő már kicsit csípősbe, színesbe forduló, a nap még fel-felcsillantja a közelmúltat, a nyarat, ami már csak messziről integet (volt mindez igaz, midőn e bejegyzést kezdtem fabrikálni). Patinás, festői környezet, ahol csak úgy lenni is jól esik néha, nem hogy ilyen díszletben egy ugyan kicsit családias, de csalogató színpad előtt izgatottan várakozni.
Az idő már kicsit csípősbe, színesbe forduló, a nap még fel-felcsillantja a közelmúltat, a nyarat, ami már csak messziről integet (volt mindez igaz, midőn e bejegyzést kezdtem fabrikálni). Patinás, festői környezet, ahol csak úgy lenni is jól esik néha, nem hogy ilyen díszletben egy ugyan kicsit családias, de csalogató színpad előtt izgatottan várakozni.
2015. október 31., szombat
Here we are!
Miamona
vagyok, a Miamona Könyveldéje blog tulajdonosa. Aki már eddig is követett, az
tudhatja sorsom hogyan fonódott össze
idén tavasztól az Anna and the
Barbies-zal. Aki nem, annak dióhéjban összefoglalva: májusban véletlenül
elvetődtem egy koncertjükre, ami olyan jól sikerült, hogy azóta már nem
véletlenül, de (cirka három hónap alatt) elvetődtem
még 10-re, egyszóval örök és
visszavonhatatlan rajongó lettem! Blogomon írtam már pár személyes hangvételű bejegyzést is a csapatról és az élményről, amit eddig nyújtottak, és
mivel bőven lenne még mit írnom, a Könyveldém azonban elsősorban könyves
témájú, Annától azt a megtisztelően izgalmas lehetőséget és feladatot
kaptam, hogy ha van kedvem, indítsak egy külön blogot, amely egyben a zenekar
hivatalos, szavakba zárt „emlékalbuma” is lehet. Nekem meg hát persze, hogy van kedvem! :)
Sajnos a nyár már mögöttünk, most egy lecsendesültebb időszak következik, de igyekszem mindent elkövetni, hogy időről időre néhány színes morzsával szolgálhassak vagy éppen kicsit már megkopott emlékeket poroljak le, színezzek újra. Egy blog lényegében olyan, mint egy gyermek – neked kell életre hoznod, ott lehetsz mellette, foghatod a kezét, irányítgathatod finoman, de idő kell, míg kiforrja magát, és addig bizony rengeteg változáson megy keresztül, sokszor pedig, teljesen önálló életre kel. Pont ezért is szeretem annyira ezt a műfajt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)