Anna and the Barbies Blog

Fotó: Polgár Marianna Forrás

Tavaszi hóesés, roller, szív, rózsaszín, viszkető tarkó, gumicsirke és Elvis Presley.

Aki ott volt 2016 május 7-én Békásmegyeren, Óbuda Napján, az tudja miről beszélek. Aki nem volt, de járt már Anna and the Barbies koncerten, az meg el tudja képzelni...

Lassan közeledünk az évfordulóhoz. Május 16-án lesz ugyanis kerek egy éve, hogy (szintén Óbudán, a Kobuci kertben) életemben először elkapott ez a szinte leírhatatlan őrület, amiből azóta sem volt még sose elég! Aztán megszületett az írás, ami félszeg kerítőként egy kicsit Annáék felé taszajtott, és végül ami megszülte a többi írást, amiket itt, a blogon olvashattok. Tudjátok, elgondolkodtam, hogy mégis mi lesz ebből egy idő után... Jó-jó, írok a koncertekről, újra meg újra meg újra. De vajon tudok még újat írni? Lesz olyan, akit a hatezredik is érdekelni fog? Lesz még új a nap alatt? Ez a dilemma időről időre felüti fejét, általában Annátlan és Barbitlan időkben. Aztán az Annás és Barbis órákban mindig rájövök, hogy feleslegesen aggódtam. Ameddig Annáék képesek koncertről koncertre megújulni, addig az én szavaimnak is lesz hol és kikben otthonra találniuk.

Fotó: Polgár Marianna Forrás

Nagyon szeretek írni. És az írás mindig azzal kezdődik, hogy figyelek. Szeretek elvegyülni a tömegben, elcsípni szemeket, arcokat, mondatokat. Már a hévpótló buszra szállók közül meg tudtam saccolni, kik azok, akik szintén a koncertre igyekeznek. Már ott sikerült néhány mondatfoszlányt elcsípni, úgy, mint őrült a csaj, jó a zenéjük, jófejek a srácok. Mivel ez egy ingyenes, kötetlen, családi esemény volt, meg sem lepett a változatos, színes közönség, ami egyébként is jellemző minden AATB koncertre. Mellettem például két idősebb hölgy beszélgetett, hogy nagyon kíváncsiak, egy kicsit hibbantnak tűnik ez a nő, de Fenyő Mikit hagyják ki most érte. Én már csak arra lettem figyelmes, ahogy a koncert folyamán egyre hangosabban énekeltek, és egyre közelebb kerültek a színpadhoz. :) Előttem középkorú házaspár, a férfi szemében, összetéveszthetetlen pajkos fények, és öröm. Mint a gyerek, aki végre szabad a szabadban. A nő egy kissé félszeg, visszahúzódó, megbújik a férje karján. Majd a koncert végéhez közeledve, a nő a férfi előtt, kezeivel a magasban... Ez a hamisítatlan AATB-hatás! :)

Meg az, amikor Simi, mosolyogva bár, de egy kicsit aggódva keresi a színpadról szemével Annát, aki valahol a közönségben rollerezik. Nem. Ez nem egy furfangos hasonlat. Valóban. Roller. Az a két kerekű, tudjátok... Anna el- és kiszabadul. A Nyuszikára ugrál mindenki, de a fejek össze-vissza állnak. Anna hangja  a hangszóróban, de ő maga egy rock&rollerrel turnézik a nézők között.

Fotó: Polgár Marianna Forrás

Hamisítatlan zabolátlan pajkos csintalanság. Olyan fokú játékosság, ami még a korábban fellépő Alma együttesnek sem biztos, hogy összejött. Budai Gábor egyébként oldalt meghúzódva áll, nagyokat néz, aztán szája megindul az arca két szélén felfelé, amikor látja, hogy hirtelen mennyi ember érzi úgy már megint, hogy szülinapja van. Pom-pom-pom-porpom-pom. Mert rázhatom a tomporom. Pom-pom-pom-porpom-pom.  Újjászülinapja van mindenkinek, aki átadja magát az érzésnek. :) 

Fotó: Polgár Marianna Forrás

Kép forrása: Pásztor Bexi

Azt kell mondjam, büszke vagyok a békási közönségre! Bevallom, azt hittem, mivel ez egy családi esemény, a zenei kínálat főleg a poposabb dalokat fogja tartalmazni, de bizony oda lett tolva a nagyterpeszes punk-rokenroll; a Macskával, az Aki nem lép egyszerrével, a Naked Rock&Rollal, és a közönség – kicsiktől a nagyokig  –  egyöntetűen imádta! Kortól és nemtől függetlenül. Van, aki a kisbabáját rázogatta mellettem a Nyuszikára, és a baba teliszájból vigyorgott. Őket pedig nem lehet átverni. :) Ők még őszinték, tiszták és úgy néz ki, Nyuszika kompatibilisek! :D

Fotó: Polgár Marianna Forrás

A pacuhákat tekintve, egy, még a szokásosnál is nagyobb meglepetésben lehetett részünk, ugyanis mindannyiunk, de legfőképpen Anna álma vált valóra! Rangli Zoltánnak és Balog Lindának a Hajpláza mesterkezű művészeinek köszönhetően életre kelt az Anna and the Barbies Logó! Nézzétek meg hogy készült! 

Fotó: Polgár Marianna Forrás

Mindenkit megnyugtatok, a nézők soraiból a színpadra vándorolt kiltes gumicsirkének sem esett semmi bántódása, azon kívül, hogy ő is elkezdett élni, és megtanult repülni. :)
Továbbá az egy darab, Anna által ideiglenesen eltulajdonított roller is hiánytalan kerekeken gurulva megúszta!
Egyedül az emberek tarkóját érhette némi atrocitás, amikor Anna elmesélte, az övére hogy tetoválták azt: SZABADSÁG - és az hogy tud viszketni, ha valaki letér a szabadság útjáról, egyenesen a rabságéba. Én ott voltam, és láttam, ahogy többen lopva a tarkójukhoz nyúltak... Köztük voltam én is. Szerencsére a koncert alatt nem viszketett. Utána meg... Mindenki próbálja két koncert között is úgy csillapítani az érzékenyülő fej- és szívtájékot, ahogy tudja, és akkor nem lesz semmi baj. Ne kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét, elég, ha eljön egy koncertre! :)

Fotó: Polgár Marianna Forrás

Az óbudai koncertnek is rengeteg üzenetértéke volt. Például, hogy ne szabjunk magunknak rózsaszín vagy akármilyen gátakat, vagy ha már szabtunk, hát merjünk rajtuk páros lábbal átugrani. Ne törődjünk vele, ha az utunk nincs akadálymentesítve, merjünk nekiiramodni a rollerunkkal... Merjük oda tartani az arcunkat egy-egy fekete csókért, és legyünk a saját életünk Elvis Presley-jei, Hernádi Dávid módra merjünk beleállni a nagyterpeszekbe!

Fotó: Polgár Marianna Forrás

A nyárfák, a rollerek, az emberek és a zene legyen veletek,
Miamona