Tudom, régen volt már új bejegyzés a blogon, de ez nem jelenti azt, hogy eltűntem, leálltam, csupáncsak megkaptam annyiunk közös betegségét, a kóros időhiányt. Mindenkit biztosíthatok, azért megtoltuk az évet, a nyarat főleg, rendesen, többek között voltunk Anna koncerten: Tatán, Kapolcson, a FEZEN-en, Balatonbogláron, a Trackben, Barba Negrában... Folytattuk a turizmussal egybekötött koncertjárást – kedvenc új helyem a tatai Öreg-tó lett –, és a megszokott régi jó helyek felelevenítését is. Hogy melyik volt a kedvenc, nehéz lenne megmondani; budapestiek közül talán a Track, ahol ugyan sokan voltunk, mégis kellemesen elférősen. (Legnagyobb bánatomra a Parkot betegség miatt ki kellett hagynom...) Vidékiek közül pedig talán, sőt biztos, Kapolcsot emelném ki, ahol is a Művészetek völgye, a maga családias, nyugodt, patakok felett kis hidakon barangolós, olcsó de finom, kürtős kalács illatú, virágkoszorús, csigabuszos miliőjével teljesen elvarázsolt. Ráadásul a hippis énem új szintre lépett, amikor is életem első (szerencsére szuperül alakuló) stoppolását is megéltem.
Szomorkodásra azért sincs semmi ok, mert annyi jót kaptunk idén is a srácoktól, a koncerteken kívül is. Végre itt a várva-várt ajándék! Sőt rögtön kettő is! Hiszen már egy ideje kijött az új lemez, az UTÓPIA, és az Anna and the Barbies filmet, az Álmatlant is több ízben volt, és van szerencsénk megnézni a mozikban, szeptember óta, országos szinten. Én összesen háromszor láttam moziban, de nem tudok betelni vele! Mint ahogy az új lemezzel sem!
