2016. május 29., vasárnap
Képes vagyok örülni
 |
| Fotók: Pályi Péter Forrás |
Rövid leszek. Csak egy gyors szeretetmorzsát dobok. Nagyon jó gyerek lehettem, mert ma minden kívánságom valóra vált! Gyermeknap alkalmából elmentünk libegőzni. Lábat lóbálva néztük a madárcsicsergéssel kísért várost, majd addig csalingáztunk a busszal, míg valahogy a Kobuci kertnél kötöttünk ki. Ott kezdődött nekem minden, így gyöngyöző fehérboros fröccsbe oltott, masszív merengés és nosztalgiázás következett. Láttam azt az estét lelki szemeim előtt, és egyre jobban az az érzés fogott el, hogy olyan, mintha a kezdődő koncertre várnánk. Csakhogy ma nem lesz koncert. Hittem én...
Aztán a FB feldobta, hogy de bizony, hogy lesz! Most került ugyanis megrendezésre a 3. Rehab Critical Mass, ahol Anna és Simi is felléptek néhány akusztikus hangszerelésű AATB számot előadva. Nem volt kérdés, hogy ott a helyünk!
A Rehab Critical Mass kezdeményezés célja, hogy a fogyatékossággal élő személyeket összefogja, ezáltal erősítse az érdekvédelmi képességüket, fokozza a kooperációs hajlamot, valamint az össztársadalom számára láthatóvá váljanak, és ezáltal erősödjön a szolidaritás az emberek között. (Forrás)
Az esemény a "Képes vagyok" jegyében telt. És jó volt látni, hallani hányan, hány félék, ki mi mindenre képes. Én is megfogalmaztam a kis kijelentésemet; Képes vagyok örülni! Könnyű elfelejteni, jó, ha az embert olykor emlékeztetik... Annáék pedig minden alkalommal ezt teszik, legyen az esti főműsoridős nagykoncert vagy napsütötte matiné. Példaértékű, ahogy kiállnak eszmék, életfelfogások és emberek mellett!
Till attila és Kovács Patrícia után megmutatták milyen, amikor tényleg, igazán, Mindenki másképpen egyforma! A 30 fokos, koranyári hőségben megszeppent közönséget egy kicsi csalogatás után aktivizálta a színpadról áramló tiszta, elfogadó, befogadó, bohókásan őrült szeretet. Csillantak a szemek, csattantak a tenyerek. Anna pedig csak (talán saját erejükön is meglepődve) annyit mondott, Nem is tudtam, hogy nagykoncertre jöttem! Amikor pedig merő véletlenségből éppen arra járt egy csapat szambatáncos, talpig díszben, én már meg sem lepődtem. Így működik ez. Minden és mindenki a helyén van, ha akarja, ha nem. :)
Ennél szebb gyereknapot egy felnőtt sem kívánhat magának! :)
A spontán örömök, elfogadások, gyöngyöző fröccsök legyenek veletek,
Miamona
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése