Anna and the Barbies Blog: Budavár, az AATB oda vár(t)

2015. november 3., kedd

Budavár, az AATB oda vár(t)

Legfrissebb Anna and the Barbies élmény a Budavári Pálinka- és Kolbászfesztiválon érte az Anna and the Barbies Blog stábját (azaz engem, és páromat, aki a hivatalos fotósom:)) és persze mindazokat, akik el tudtak jönni, akik akarták és engedték, hogy érje őket.
Az idő már kicsit csípősbe, színesbe forduló, a nap még fel-felcsillantja a közelmúltat, a nyarat, ami már csak messziről integet (volt mindez igaz, midőn e bejegyzést kezdtem fabrikálni). Patinás, festői környezet, ahol csak úgy lenni is jól esik néha, nem hogy ilyen díszletben egy ugyan kicsit családias, de csalogató színpad előtt izgatottan várakozni.

AATB koncertek előtt és után is mindig szeretek fülelni a tömegben vagy hazafelé, már attól elkezd töltődni az akksi, ha hallom más elismerő szavait. Most is egy négyfős társaság beszélgetett mellettem:
– Szóval, úgy hallottam, te vagy itt a nagy Anna and the Barbies rajongó, és miattad kellett jönnünk?! – de ennél a „kellettnél” már mind nevetnek.
– Igen? Ezt mondták?! Igaz! Idén ismertem meg őket, és nagyon bejön!
A csoport lány tagja elmesélte, hogy 2007-ben látta Annáékat először. – Anna akkor valami nejlon hacukában nyomta végig a negyven fokban, nem tudom hogy bírta. Na és az idei Parkos… - vette vissza a srác a szót csillogó szemmel – Véééres menyasszonyi ruha, gázmaszk?! Megvan?! Aztán beszéltek még Anna színpadi jelenlétéről, hogy milyen erős kapcsolatot tud kialakítani a közönségével, és az én szívem Simi, még nem hallható gitárrezgéseire vibrált.

Aztán Ahogy a fények már éledeztek, mellettem idősebbek lépegettek bátortalanul egyet-egyet előre, mintha valami láthatatlan kéz intene feléjük, és egyszer csak már négyen álltak és ültek (Bubnó Marci a dobok mögött) a színpadon, és Simi gitárrezgései már nem csak a fejemben léteztek.
A Callin' All In tényleg mindenkit behív, és az első verze vége felé már mindenki nyújtogatott nyakkal kereste Annát, magában talán találgatva melyik szerkó lesz az éppen befutó. Fehér fodros tütü, fekete frakk felső, vívómaszk, kis aranyszínű koronácskával, sötét napszemüveg. Egész visszafogott, nem? :))) Hey, come on, hisz volt már ennél durvább is! :)

„Szép, jó estét kívánunk mindenkinek, mi vagyunk az Anna and the Barbies... A VÁRBAN!”

Ahová, Anna szerint már mindenkit beengednek! És milyen jól teszik! Az Aki nem lép egyszerre alatt mindenki egyszerre lépkedve dobogott, miközben Anna, indiános harcra kész uv-világítós sminkjében tolta a show-t.

„Ha már egyszer elkövették a rendezők azt a hibát, hogy egy ilyen csürhét, mint mi ide beeresztettek a várba... Konkrétan a várba! Ahol azért megfordult pár egészen elképesztő jelenség. Fantasztikus figurák költöztek ide be... Azért én is hoztam magammal koronát -”

– mondta, majd hóna alá kapta a szemüveges, koronás vívómaszkot, avagy a 21. századi király...lány...-kát, és vele közösen pusziltuk meg a 2015-ös nyarat, akinek oly sok szép emléket köszönhetünk mindannyian, mi, akik mind Másképpen vagyunk egyformák. A 21. századi királylánykából pedig egyszerre mindenki Józsija lett, akit Anna becsületesen megénekeltetett.

Józsi ~ Forrás

Józsi története:

„Ő igazából 42. Ulászló, de az olyan snassz. Szeretett volna művész lenni, és az Ulászló nevet egy kicsit már elhordták, úgyhogy Józsi lett. Józsi, a király!”

És bár Józsi, Anna elmondása szerint megitta az év pálinkáját, amitől egy kicsit füh-hüh lett, azért ő is, és a közönség is remekül énekelte, hogy Mindenki másképpen egyforma. Mindenki olyan, nos, másképpen egyformán... :) Dalismeretből egyébként a közönség jeles fölét kapott a zenekartól!

Játszanék veled, ha kérnéd, csapott mindenki örömére, az amúgy ritkán hallott hangjegyekbe Simi, és mi boldogan tobzódtunk a zenekar játékos végtelenjében. Hogy utána az Ördögre kacsintva folytathassuk a vár-bulit, aminek szerencsére, még közel sem volt vége. Természetesen nem maradt el a(z egyáltalán nem) kötelező guggolás sem, hisz az elfogyasztott pálinkát nem árt még idejében lemozogni, meg hát ha sajnálni kell, hát sajnáljuk! Én, megmondom őszintén nem sajnáltam magamtól azt az egy pálinkát, ami lecsúszott, mert bár nem vagyok egy nagy pálinka-rajongó (néha azért próbálkozom), de ezen a fesztiválon sikerült először kiérezni a (megfelelő) gyümölcsízt, és nem csak égő torokkal úgy csinálni, mintha...

Sajnálom, az orrom, a hajam,

Hogy nem hosszabb, vagy rövidebb.

Sajnálom, hogy én csak én vagyok,

Majdnem az, de csak majdnem.

Én kölcsönadtam játszani,

Te meg elhagytad a szívem,

Sajnálom, de egy kis időre,

Most jobb, ha elveszem…

Forrás

Miután jól kisajnálkoztuk magunkat, és megtudtuk, hogy Hernádi Decibel Dávid zseniálisan szólózik olyan számokban is, amelyekben pedig nincs is szóló, Anna kérdésére, hogy van-e kedvünk még énekelni, mi is lehetett volna a válasz... Egyöntetű üdvrivalgás. Így hát, nem volt más hátra, mint hogy folytassuk az estét, mégpedig Lábat lóbálva az egy magánhangzóra íródott focihimnuszra. Az időközben pedig osztrák-magyarrá avanzsált Josef csak annyit mondott: Zúzzunk! Jöhetett mindenki kedvenc háziállata, a pórul járt, elütött Macska, amihez Annának duettpartnere is akadt, egy megszeppent, ám annál lelkesebb kislány személyében, aki már az első sikításban feloldódott. :)

„Nagyon, nagyon sokfelé járunk, hála a jó égnek, meg a Márti dalának. Nagyon, nagyon sokféle emberrel találkozunk. Vagyis hát, igazából nem is sokféle az ember, csak a szituáció a sokféle; pálinkafesztivál, bor napok, dödölle fesztivál, rockfesztivál, popfesztivál, electro fesztivál, kiskocsmák, véletlen ottfelejtett színpadok... Nagyon nagyon sok szempárba néztem már bele. Sajnos egyre több a szomorú szempár. És mi egyre jobban, egyre hangosabban, egyre nagyobb terpeszben erőlködünk, hogy a résnyire nyitott szemek kinyíljanak!”

Túl az Óperencián, van egy hely, ahol talán még kinyílnak azok a szempárok! És az Óperencián túlnak egyetlen titka van szerintem, hogy ott van, ahol akarjuk, hogy legyen! A szám pedig többek között párom kedvence! :) Majd ezt követte az egyik kötelező elem, és nem mellesleg, az egyik kedvenc momentumom, amikor a fények kissé elcsendesülnek, azt hinnénk, hogy kiürül a színpad, de marad Simi egyedül a gitárjával és a 7.24 gördülő, sós folyadékával, amitől szem nem marad szárazon, hogy aztán óvatos párducként settenkedjen és vegyen erőt rajtunk a Teszt, amit (a koncert alatt boldogan) elbuksz szüntelen. És persze tőlük még a Nem kell is kell!

Anna, mint Joker szájú, piros kabátos, cilinderes porondmester színpadra visszatérésével folytatódott a szürreális álom, amikor ugyan zúzmarát nem fújdogált, de már a téli időszakra készülvén egy kis horrorfilmbe illő, finoman hörgésbe fulladó Hulla a hó, hull a hó dalocskát kaptunk a nyakunkba. Hogy aztán jól maga alá temethessen minket a Gyáva forradalmár barikád roncsa, amihez a nevünk boldogan adtuk és fennhangon kértük, hogy Lőjj belém!

„Az udvari bolond mindig életben marad. Legalábbis erre bazírozok. Figyelj, várjál, hoztunk tök szép nótát! (...) Ez a nóta még akkor született, amikor hittünk a szép nótákban. vagyis hát, igazából próbáltunk rádióslágert írni... ez az egy lett olyan.”

Ami pedig utána következett, éreztük, hogy jó, és egy kicsit sem fájt!

Felirat: Összetevők: 100% csók
Felhasználási javaslat: Gombóc

Egy Anna and the Barbies koncerten a Gombóc soha nem a torkunban, hanem a szívünkben van. Kötelező elem, és áldom az eget, hogy a barbie-k anno végül, kisebb huzavona, szemöldök és szájsarok táncoltatás után, de igent mondtak Anna frissen kipattant gombóckáira, amiknek egyetlen összetevője a tiszta és hamisítatlan csók, és amely dal hatására Annának csurig van a spejz finomabbnál finomabb nyalánkságokkal. Bevallom, ez annyira magas labda, hogy még én sem bírtam ellenállni neki, és még a nyáron én is megleptem egy üveggel. :)

Természetesen az Ünnepélyes(en) fogad(al)om sem maradhatott el, és mi, párommal tényleg mindig komolyan gondoljuk, hogy többet már nem leszünk szerelmesek (másba)... :) Majd miután engedélyt adtunk a Szabadesésre is, jött a várban a várva várt Márti dala.

„Meg szokták tőlünk kérdezni, hogy na, és hova tovább, most, hogy így a csúcson vagytok? Mire én mondom nekik, hogy kösz, a csúcson vagyunk? Jó, hogy szóltok?! Már rég a csúcson vagyunk! Onnantól kezdve a csúcson vagyunk, hogy megkaptunk az első gitárt az öcsémmel. Aztán ő meg is tanult rajta...”

„Tizenegy éves a zenekar. Hajjaj, nincs jobb dolog, mint zenélni, zenét hallgatni, zenében élni, zene szerint élni, a világot zenével körülvenni. A szeretet, a világ, a szerelem - ez mind zene! Csak oda kell figyelni. Van ritmusa, ringatása, melódiája... A fájdalom, a gyötrelem - ez is mind zene! Az összes szín zene! Tanuljuk meg érezni az életet! Az illatokat, a színeket, a zenéket. Nagyon szépen köszönjük, hogy zenélhetünk! Hogy van, akit érdekel. Hogy van, aki számára ez a fajta kódrendszer, amit mi használunk megfejthető, beazonosítható, elfogadható, esetleg még táncolható is.”

„Mi öten vagyunk az Anna and the Barbies. De ez is egy hazugság. Mert tulajdonképpen csak úgy vagyunk Anna and the Barbies, hogy ha egy kicsit kiegészülünk. Egy ember már elég, de hogyha ennyien vagytok, nagyon, nagyon, nagyon hálásak vagyunk!”

A színpadról levonulást persze senki, aki járt már AATB koncerten, nem vette egy pillanatig sem komolyan. Először Simi mutatta meg mennyire itt vagyunk még, a Here We Are-ral, utána Anna is visszajött még egy Hangaszálra, új szerelésben, amit én csak úgy hívok, indiános molnár-poncsó. Ez volt az a pont, midőn a szívem szó szerint kihagyott egy pillanatra! Amikor Anna még csak annyit mondott, a Hangaszálat kisfiának, Benjinek írta, akinek mostantól osztoznia kell rajta, már éreztem a turpisságot a levegőben, de amikor kezét pocakjára téve hollywoodosdit játszott, komolyan meghatódtam, mert bizony fogalmam sem volt, hogy úton van a második kis hangaszálacska! Szóval, nekem ezen a koncerten (kivételesen) nem (csak) a Márti dala hozott párás tekintetet és extra szívzsibongást! Várunk, kedves Zoé, repesve és dalolva várunk! :)
Ezután, a buliszekcióban volt még egy kis Négykézlábazás A finálénak pedig most is, mint mindig két hosszú füle volt és nagy arca, amit páran, párszor bevertek már, és amire a közönség nyuszihoppot jár örömében, amiből a hét majd' minden napjára jut egy refrén és ami a tracklisten, csak nemes eleganciával úgy szerepel: Nyúl. Ugráltak előttem, és nekem már az agyam tényleg kivolt... Attól a közelgő, szomorú ténytől, hogy a koncert végéhez értünk.

Sajnos nem Nyúlt olyan hosszúra az este, mint minden szívbéli rajongó szerette volna, mert akkor a világ csak egy soha véget nem érő Anna and the Barbies koncert volna. De szép volt, jó volt, jó, hogy ott lehettünk!

Koncert után, a(z idén akkor még újonnan) beköszönő csípős hideg ellenére is páran kitartóan vártunk Annára a sátornál. Így láttam meg, hogy egy szerencsés megkaparintotta a fent látható tracklistet, és így kaphattam egy újabb feltöltő ölelést és pár kedves szót Annától, akinek kezébe rejtettem egy parányi titkot, ami egyelőre maradjon is titok. Hogy pontosan miért, mi célból született, ígérem, ha eljön az idő, mind megtudjátok majd! ;)

Nos, egy kis ízelítőt kaphattatok, hogy nagyjából milyen bejegyzésekre számíthattok. Persze tartogatok még bőven meglepetést a tarsolyomban, annyit mondhatok, megéri időről időre benézni hozzánk! :)

Akinek nem volt elég a beszámolóm vagy nem hiszi, hogy így történt, az járjon utána... :P Az egész koncertet visszanézheti és hallgathatja itt:

A következő koncertig és/vagy bejegyzésig vigyázzatok magatokra, hallgassatok jó sok és sok jó zenét, és... ha eddig még nem tettétek volna, Kezdjetek el élni!

~°°~_________________________________~°°~

Dátum: 2015.október 2.

Helyszín: Budapest, Budai vár

Esemény: Budavári Pálinka- és Kolbászfesztivál 2015

Kosztümök:

~Fehér, fodros tütü, fekete frakk felső, napszemüveges, aranykoronás vívómaszk
~Piros porondmester kabát, cilinder, fekete Joker száj, zsigerbelátó szemüveg
~Indiános molnár-poncsó

Dalok (előadásuk sorrendjében):

Callin' All in

Aki nem lép egyszerre

Mindenki másképpen egyforma

Játszanék veled

Ördögre kacsintva
Lábat lóbálva
Macska
Túl az Óperencián
7.24
Nem kell
Gyáva forradalmár
Most érzem, hogy jó
Ünnepélyesen fogadom
Szabadesés
Márti dala
Here We Are
Hangaszál
Négykézláb
Nyuszika

~°°~_________________________________~°°~