Anna and the Barbies Blog

Fotó: Ambrus László

„(...) Mindezt csak azért, hogy röhögjetek rajtunk, sikítsatok, sírjatok... Bármit, csak lássuk, hogy éltek!”  

„(...) Megyek, beleszagolok a hónaljakba - emberszag. Életszag. Belecsókolok a szájakba - baracklekvár. Belebújok a lelkekbe - melegség!” /Pásztor Anna/ 

Emlékeztek még a régi jó parkmozikra, amikor a szél lágyan cirógatta arcotokat, átfogtátok kedvesetek kardigános vállát, miközben ment a (valamelyik) jól ismert főcímzene? Aztán párotok felugrik, ledobja magáról a kardigánt, egy kicsit megtépi a blúzát, csak hogy rojtos legyen, két kézzel felránt ültedből, összekócolja a hajad, és megmutatja neked a fa mögött az erdőt, ahol már javában zajlik az Anna and the Barbies 6. azaz hatodik UTÓPIA turné őrülete, ami a Mars nevet kapta, leírhatatlan hangulattal, tényleg földöntúli, félelmetesen ámulatba ejtő látvánnyal és levitációval, azaz föld felett lebegéssel - erre majd még visszatérünk, csak figyeljetek! ;)

Fotó: Polgár Mariann ~ FotóM

Én tudtam, csak nem sejtettem, hogy EZ lesz a legütősebb turné állomás! Pedig már az eddigi Utópiák sem voltak tejszínes piskóták! De a Parkosítás (kösz Gyuri a poént), idén, nálam, azt hiszem mindent vitt! (Mármint eddig, mert ki tudja mit tartogat még az év... ;) Csak az ég tudja...) És bár mindig azt írom, ne bánkódjon, aki lemaradt, mert lesz még bőven, ezt most egy kicsit bánhatjátok, mert szerintem maxilángon tüzelt és perzselt az este! Igazi Élete(ke)t találtak a Marson! Ennél följebb már csak a mindent magába olvasztó teljes megsemmisülés van... Persze, ahogy A Bandát ismerem, ők mindig tudják fokozni és emelni a tétet... :) 

„(...) Tudtam, hogy jó buli lesz. Mindig jó buli van, ha meg kell halnunk!” /Pásztor Anna/ 

Fotó: Kovács Attila

Fotó: Polgár Mariann ~ FotóM

Anna, mint sebzett, vérző szívű, földönkívüli, extravagáns Mars-Díva lépett színpadra, és csak még tovább borzolta, tépte, marcangolta a szíveket! 

„Végig gusztustalankodtuk, elmebetegeskedtük az egész nyarat, odarondítva olyan helyekre, ahol előttünk csak tisztességes emberek jártak. És ti ott voltatok mindenhol! Köszönjük!” 

Ezekkel a szavakkal üdvözölt minket Pásztor Anna, és mi csak headbangelve bólogattunk, hogy így volt és van, ott voltunk és vagyunk mindenhol, ahol csak emberi, lelki, anyagi és mindenféle erőnkből kitelt és telik! 

Fotó: Polgár Mariann ~ FotóM

Fotó: Fülöp Noémi ~ Imeon Photography

De mi is volt itt még... Elnézést az összes férfi Barbie-tól, de Mars ide vagy oda, bizony vénuszian szemkisütő fénnyel és erővel lüktető női energiák borították el a Parkot ezúttal, és én nagyon élveztem! Ez az Anna mellett fellépő művészeknek (is) volt köszönhető, úgy, mint Szalóki Ági, Knoll Gabi, Jónás Vera és a backstage belépőt megnyert Kovács Kata, akinél az újrahasznosítás új, annai frizura-értelmet nyert! :) Nekik köszönhetően olyan ezer éve hallott régi gyöngyszemek kerültek elő, mint például a Van az a dal (la-la-la). Mindennemű kérdőjel mindenki fejéről eltűnt, legalább a koncert idejére... Vagy azt is mondhatnám:

la-la-la-la, ők énekeltek,

la-la-la-la, mi meg hallgattuk,

la-la-la-la, lassan éreztük már,

la-la-la-la, minden rendben van.
::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Anna mögött Szalóki Ági és Knoll Gabi Fotó: Polgár Mariann ~ FotóM

„Ez a csajszi igazi rock and roll! Megfogja a gitárt, akár az öcsém, akár a egy férfi, öblös torokból belevisít a mikrofonba. Amikor azt mondom neki, hogy lesz ruhánk is, ő csak: IGEEEN?! MILYEN?! Csajból vagyunk! Bármennyire nem látszik, bármennyire félelmetesek vagyunk, ilyen 21. századi csajból... Érdemes keresni valahol belül, a ruha alatt, meg a smink, meg a szarvak alatt. Tessék keresni!” 

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::: 

Jónás Vera ~ Jónás Vera Experiment Fotó: Polgár Mariann ~ FotóM

Knoll Gabi még Játszott velünk, mert kértük, és  mi nevetve köszöntük szépen! Jónás Vera pedig polgárpukkasztóan (pukkasztós ruhában) jó volt, egy szál Hangaszállal a kezében és torkában. A búcsúnál is visszajöttek a lányos bájú nők, és Annával együtt volt még Motherless Child, amin a címmel ellentétben senki nem anyátlanodott el, sőt... Aztán még a szívük darabkáit is áldásosan ránk szórták a Piece of My Heart-tal. A Nyuszikáig már el sem jutottunk, már ami a robbantást illeti, mert azt hiszem itt, ezen a ponton robbant fel a színpad. Legalábbis számomra ez volt az este katarzisa. Nem tudok szó nélkül elmenni amellett, amit minden egyes alkalommal megtapasztalok, ha vendégfellépő jön, hogy Anna mindenestül odaadja a szívét, a számát, a színpadot, a show-t, és úgy képes teljesen visszavonulni, hogy közben teljesen jelen van.

Szalóki Ági, Knoll Gabi, Jónás Vera és Kovács Kata Fotó: Péter Pályi Photography

A dalos torkú vendégek mellett, természetesen nem maradhattak el az Utópia turné szerves mozgatórugói sem, az artista művészek, akik már eddig is szemeket és szájakat tátottak tágra, ám ezúttal még magasabbra emelték a lécet. Először egy törékenynek látszó női alak gördült és bukfencezett a levegőben (!!!) ide-oda két függönnyel a lába között és fölött és alatt és körött, mintha csak a földön feküdne, közben pedig szólt az I Belong to You. Később, míg mindenki az utolsó vonatra várt, legalábbis a nóta alatt - Till the Last Train - a női energiák ezúttal a közönség soraiból szakadhattak és repkedhettek, amikor két szálkásan gyönyörű fiú kínai rúdon mutatott be öhm... női alsónemű és szempilla rebegtető-szaggató mutatványokat. Abban a pillanatban, ha a közönség hölgy tagjait megkérik válasszon, hogy a fiúk vagy az italuk, azt hiszem nagyon sok sör és fröccs repült volna a magasba... :) Vagy, ahogy Anna fogalmazta meg röviden, tömören: Aztaku*va! :D

Fotó: Polgár Mariann ~ FotóM

Fotó: Polgár Mariann ~ FotóM

Fotó: Ambrus László

Fotó: Mernyó Ferenc

Fotó: Mernyó Ferenc

Fotó: Mernyó Ferenc

Két új dal is felcsendült a készülő lemezről, a már szerencsére jól ismert (és általam egyre jobban szeretett) 7 lépés mellett, most  a T K István című akkor még egy naposan friss szerzeménybe is belefülelhettünk egy kicsit. Nektek hogy tetszik? :) De természetesen a kötelező elemek sem hiányozhattak, volt Szabadesés, Macska, Gombóc, Gyáva forradalmár, Ünnepélyesen, Márti dala, Nyuszika. Nagy örömömre volt még Álmatlan is, és a Simi rész, főleg a 7.24 most különösen meghatóra sikeredett, ahogy Simi, a színpadi kifutón teljesen kijött a közönség közé. A Tesztnél sem volt szükség kérésre, hogy énekeljük a részünket, vagy óvatos párduckodjanak a kezeink. Gyakorlott rutinos élvezkedő rókák vagyunk, ez van! :) 

Ezúttal sikerült nekem is megszerezni egy tracklistet, és alá is íratni mindenkivel, akivel csak tudtam... :)

Fotó: Fülöp Noémi ~ Imeon Photography

Természetesen a Márti dala, mint mindig, most is a szívünkig hatolt, de számomra ez a koncert most nem a meghatásról, hanem az ámulatból ámulatba ejtésről és a meglepetésekről szólt. Volt a színpadon Élet, szín, lüktetés, zene, művészet, őserő olyan rezgő és csengő kavalkádban, ami még mindig itt rezonál az ereimben. És aki nem hiszi, hogy egy Anna and the Barbies koncerten mindenki pár centivel a föld felett jár, az nézze meg ezeket a képeket... :)

Fotók: Mernyó Ferenc

És még néhány fantasztikusan zseniális kép, csak mert jólesik!

Fotók: Polgár Mariann ~ FotóM

Fotók: Pályi Péter Photography

Fotók: Fülöp Noémi ~ Imeon Photography

Fotók: Ambrus László