2016. április 17., vasárnap
Barbá(s)Rock!
„Egy nagyon jó barátnőm megkérdezte tőlem ma, hogy és mi van, izgulsz? Miért izgulnék?! Békés, védett helyre megyek. Haza megyek!” /Pásztor Anna/
 |
| Fotó: PZsP Photography Forrás |
 |
| Forrás |
 |
| Fotó: Mernyó Ferenc Forrás |
AAAAARRRRRRRRRVVVVUUUUUÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÉÉÉÉÉÉÉÓÓÓÓÓÓ!
Hogy mindez pontosan mit is jelent, azt nagyon nehéz szavakba önteni, de ha már a blogolás művészete mellett döntöttem, azt hiszem, mindenképpen meg kell próbálnom... Kezdjük tényleg szavakkal, talán úgy könnyebb lesz:
Szédületes, észveszejtő, szürreálisan reális, katartikus, galaktikus, megagigahiperfantasztikus, orgazmikus, és az összes többi -ikusra végződő szó beletéve egy gigászi turmixba, és addig pörgetve, míg a turmixgép fénycsóvákat lövellve fel nem robban, hogy mindenkit jól beterítsen!
 |
| Fotó: PZsP Photography Forrás |
Ha azt
gondoljátok, túlzok, akkor valószínűleg még nem voltatok AATB koncerten, és ez
esetben ezt mihamarabb orvosolni kell! Ha pedig azt hiszitek, elfogult
vagyok... Igazatok van! Ennél elfogultabb már nem is lehetnék! :)
Lassan egy éve már, hogy felfedeztem Annáékat, és bizony a tavalyi nyár egy őrült utazás volt, amelyen soha az életben nem hittem volna, hogy valaha is részt veszek. Aztán, ahogy az már csak lenni szokott, jött a tél, elcsendesült a táj, itthon, meghitt kis kuckómban hallgattam a zenét és dalokat, amik addigra már jócskán többletjelentéssel és emlékbéléssel bírtak. Mégis, egy idő után kezdett hihetetlennek, távolinak tűnni, hogy én ott.. a tömegben... annyiszor... és annyira... Aztán elmentem a Barbába, és minden újra a helyére került!
Műtős ruhába bújt Barbie-k, inkubátor, pulzáló köldökzsinór, fehér zongorán kézen álló lány, hangszórók között ülve könyvet olvasó Anna, közönséghullámon szörfölés, kuckózás, ezúttal szemtől szemben, púderillatú, fekete rúzsos szájracsók. Ha egy olyan személynek, aki nem volt ott vagy sosem járt még AATB koncerten, így írnám le az élményt, egy kicsit talán furcsán nézne rám. De ti, tudom, hogy pontosan értitek, és most újabb szürreálisan igaz képek tolulnak elő emlékeitek bugyraiból. Így van? Kinek, mi maradt meg az élményből, ki vele?! :)
Egy kis utópisztikus bunker, ahol semmi nem tökéletes, és mégis minden az. Egy kicsit trutyis, egy kicsit büdös, de a miénk és az otthonunk. Erről fog szólni ez a nyár, Annáék ígérete szerint. Ebben segítségünkre van Szabó K. István rendező, és még nagyon sokan mások is, akiket köszönet illet!
Szóval a hangulat és őrület a régi volt, közben pedig teljesen új! Még az a pár, élő kuglit játszó ember sem tudott kizökkenteni – bár azért, halkan megjegyezném, hogy pont egy Anna and the Barbies koncerten legyünk tisztelettel egymás élményére és testi épségére!
Anna még közvetlenebb volt. Ha ugyan lehet ezt még hová fokozni. Nem is reméltem, hogy az este folyamán két csókot is kapok tőle! Csúf békából rögtön csúfan szép, még őrültebb rajongóvá és zeneimádóvá váltam! :D (Ha ugyan lehet ezt még hová fokozni. :)) Simi végre óvatos párduc kezeivel magához ragadta a mikrofont, és újra a szemünkbe nézett, Dávid tolta a nagyterpeszes rock&rollt, Bubnó Marci nem kímélte a dobokat, miközben színtiszta élvezet csillogott a szemében, Vághy Tomi pedig nem hagyta pihenni a billentyűket egy pillanatra sem, és közben biztosan nem csak fekete-fehérben látta a világot! Hanem ezer színben. Abban az ezer színben, amit ők színpadra képesek vinni. Látvánnyal, zenével, érzésekkel, nézésekkel, szívvel és lélekkel. És ami a közönség, látszólag sötétített soraiból visszavetül rájuk.
A kezdeti felbujtásban a Loyal zenekar volt a cinkosunk, akiknél a matyó halálfej, és a klasszikus magyar rock hangzás megtette a magáét, azaz kellően hangulatba és lázba hozta a népet e káeurópai eldugott szegleten.
 |
| A pulzáló köldökzsinór, ami összeköt! Fotó: Fülöp Noémi Forrás |
Egy kis utópisztikus bunker, ahol semmi nem tökéletes, és mégis minden az. Egy kicsit trutyis, egy kicsit büdös, de a miénk és az otthonunk. Erről fog szólni ez a nyár, Annáék ígérete szerint. Ebben segítségünkre van Szabó K. István rendező, és még nagyon sokan mások is, akiket köszönet illet!
 |
| Fotó: Mernyó Ferenc Forrás |
 |
| Fotó: PZsP Photography Forrás |
 |
| Fotó: PZsP Photography Forrás |
Annáék repertoárja pazar volt, bár igazából, ekkora kihagyás után, tőlem népdalokat, gyerekmondókákat vagy haikukat is énekelhettek volna. Külön öröm volt a Nature Boy antré, aminek szövege tökéletesen leírja kik ők, mik ők, miért vannak a világon és mi az élet célja. Felcsendült az új, azaz felújított sláger, az I Belong to You is, ami szintén zenekari (és nem mellesleg rajongói) ars poetica! A "kötelező elemek" sem maradhattak el persze; Lábat lóbálva főztünk gombócot, miközben láttunk egy macskát. Volt Szabadesés, amint Elkezdtünk élni, és az se zavart a végére, hogy Az agyunk kivan... (Néha majd hangosan is szeretnék kiabálni - bocsánat, csak nekem talán az a leg-leg-leg...), és még egy Kispál szerzemény is helyt kapott.
Anna pedig volt lovag, újrahasznosított királylány, éj leple díva, társadalmi üzenőfal. Egyszóval csak a szokásos... Pőre, mezítelen, csupasz való a pacuhák fátylán át. :)
Teljes dal lista:
 |
| A képért köszönet Pásztor Bexinek! |
Meg! De még hogy! Teli tüdőből! És szívom is, amíg csak a zsigereim és élethez kötött zsinórjaim, avagy pulzáló köldökzsinórom engedik!
 |
| Fotó: PZsP Photography Forrás |
Ha kis kedvcsinálóra vágytok:
És ha nagyra:
A következő koncert: április 22. Győr, Széchenyi Egyetemi Napok ~ Eseményért katt ide!
Ha pedig nem akartok lemaradni egy koncertről sem, iratkozzatok fel az eseményekre itt!
Miamona
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése