Anna and the Barbies Blog

Szerelem szagú Utópia!

Tudom, régen volt már új bejegyzés a blogon, de ez nem jelenti azt, hogy eltűntem, leálltam, csupáncsak megkaptam annyiunk közös betegségét, a kóros időhiányt. Mindenkit biztosíthatok, azért megtoltuk az évet, a nyarat főleg, rendesen, többek között voltunk Anna koncerten: Tatán, Kapolcson, a FEZEN-en, Balatonbogláron, a Trackben, Barba Negrában... Folytattuk a turizmussal egybekötött koncertjárást – kedvenc új helyem a tatai Öreg-tó lett –,  és a megszokott régi jó helyek felelevenítését is. Hogy melyik volt a kedvenc, nehéz lenne megmondani; budapestiek közül talán a Track, ahol ugyan sokan voltunk, mégis kellemesen elférősen. (Legnagyobb bánatomra a Parkot betegség miatt ki kellett hagynom...) Vidékiek közül pedig talán, sőt biztos, Kapolcsot emelném ki, ahol is a Művészetek völgye, a maga családias, nyugodt, patakok felett kis hidakon barangolós, olcsó de finom, kürtős kalács illatú, virágkoszorús, csigabuszos miliőjével teljesen elvarázsolt. Ráadásul a hippis énem új szintre lépett, amikor is életem első (szerencsére szuperül alakuló) stoppolását is megéltem. 

Álmatlan ~ A mozikba zárt titok!

jön Jön JÖn JÖN!

Hogy mi jön? A tavaszon kívül? Az április 7-ei fergetes, első igazi, nagy, fővárosi szezonnyitó Anna and the Barbies koncerten kívül????

Évzáró

Fotó: Barba Negra hivatalos

Van a karácsony, a szeretet ünnepe, amikor együtt a család, csillog a karácsonyfa, gőzölög a káposzta, repül a mennyből az angyal, masnit kap az ajándék, csillog a szem, a szív. És van a karácsony utáni karácsony, amikor titkon már mindenki várja, hogy kicsit leereszthesse a káposzta és bejgli gőzét... 

Boldog karácsonyt!

Eredeti kép: Mernyó Ferenc

Az Anna and the Barbies-zal az egész év egy szédületes, őrült, megállás nélküli karácsony volt, most eljött az ideje, hogy leüljünk, befelé figyeljünk, és átéljük a legapróbb rezdüléseket is. Volt belőlük bőven, jóleső lesz az emlékezés! Van már az unokáknak mit mesélni...

Minden kedves és kedvetlen zeneszerető és nem szerető embernek, mindenkinek másképpen, de egyformán boldog, meghitt, áldott, békés karácsonyt kívánok! 

~ Miamona ~ 

NAGY-CIR-KUSZ!

Fotó: Ambrus László

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Jócskán éjjel lett már mire a megállóba keveredtem. Szerencsére hamar jött a villamos. A négyes vagy talán a hatos, nem is néztem, csak felszálltam. Fáradt voltam, alig álltam a lábamon, szemem ülőhely után kutatott. Levágtam magam az ablak mellé, kinéztem az éjszakai városra, és hirtelen furcsa arcok villantak meg mögöttem az üvegen. Ijedten körbenéztem. Sehol semmi, csak átlagos, kókadozó, hangoskodó, söröspohárból iszogató éjjeli pillangók, akiket a Nagykörút lökött ki magából mára... Megint kinézek, megint furcsa szempárok néznek velem farkasszemet, és már valami tompított zene is pulzál valahol. Lenézek a csuklómra, lüktet az erem... Megrémülök, vérzek?! Nem... De minden szívdobannásnál tompa zene morajlik, és színes festék fröccsen a csuklómból. Már az egész ruhámat ellepi. Egyszer csak mindenki rám néz, kezüket egyszerre feltartva mutatják az irányt, merre menjek.

Egyértelmű jel, felállok, követem a kezekből font ösvényt. A kezek végén már nincsenek emberek, csak pulzáló erek, melyekből színes festék lövell mindenfelé. Belepi az arcomat, a hajamat, belefolyik a szemembe, alig látok, csak botorkálok a kanyargó villamoson, ami most sokkal hosszabb, mint máskor. Megérkezek egy ketteshez, ahol fehér rasztahajú, rikító zöldre, kékre, pirosra és narancssárgára festett sámánnő ül. Rám néz. A szemében van valami otthonosság. Egy pipát nyújt felém, amiből még több festéket lélegzek be, de ahelyett, hogy elbódulnék, egyre tisztábban látok. Magamat. A világot. A villamost. A lüktető zenét. A sámánnőt. Leülök mellé, ott a négyeshatoson, a villamos egyre gyorsít, már csak vonagló fények látszanak. A sámánnő látja, hogy félek, rám mosolyog, homlokon csókol, átkarol. Fejemet szelíden a vállára hajtom, és hagyom, hogy vigyen. Át a városon, az éjszakán, bele az oroszlán- és popcorn szagú fénybe.

Hangorkán a Hangárban - Sopr-ON

Eredeti kép: Kocsis Anikó